Vásárhelyi Máté

Sziasztok, Vásárhelyi Máté vagyok! 👋

A futóversenyekről sokan ismerhettek, de a hétköznapjaimban az edzések mellett az egyetemnek és a tanításnak is jut hely. Az ELTE-n földrajz–testnevelés tanárnak készülök, a Castor SE-nél pedig edzőként és úszásoktatóként foglalkozom másokkal. Szeretem ezt a munkát, és örülök annak, hogy a sporton keresztül ennyi emberrel kerülhetek kapcsolatba.

A természethez való kötődésem jóval korábban kezdődött, mint a versenyzés. Újbudán nőttem fel, a családunk tíz gyermeke közül hetedikként. Kisorosziban is sok időt töltöttünk, a kirándulások pedig egész évben hozzátartoztak az életünkhöz. Nyáron több héten át jártuk az országot, így a magyar hegységek jelentős részét már gyerekként megismerhettem.

A közös túrákon természetes volt, hogy órákon át úton vagyunk. Ma már látom, mennyit jelentett ez később: megszoktam a hosszú mozgást, és otthonosan éreztem magam az erdőben. Az iskolai túrákon is szerettem elöl haladni, a túravezető közelében. Tizenkét évet töltöttem a Fazekasban, és bár az iskoláért kevésbé lelkesedtem, sokat foglalkoztatott, hogyan lehetne jobbá tenni. Ez a gondolat a tanári pálya választásában is szerepet játszhatott.

A szervezett edzésekhez gimnazistaként, az úszáson keresztül jutottam el. Fecskovics Attila hívott át az úszásoktatásról, én pedig hamar ráéreztem a futásra. Tetszett, hogy annyiféle távon és helyszínen próbálhatom ki magam. A Futapest rendezvényei különösen közel kerültek hozzám, és egyre gyakrabban álltam rajthoz.

A fejlődésemet jól mutatja, honnan indultam.

2017-ben a mezei Diákolimpia országos döntőjében még a 117. helyen végeztem. A következő évben Szigetmonostoron 1:38-as félmaratont futottam, amivel tizenkilencedik lettem. Egy év múlva ugyanott már 1:27-tel értem célba. Ekkoriban a hosszabb távok is elkezdtek érdekelni, és 2019-ben már ötven kilométernél hosszabb futásokat is teljesítettem.

Azóta közel háromszáz verseny gyűlt össze. Soknak ma is fel tudom idézni egy-egy pillanatát, az edzésnaplóim pedig segítenek visszanézni, hogyan alakult a pályám. Attilával 2019 óta dolgozunk edzőként és versenyzőként együtt. Fokozatosan formáltuk az edzésrendszeremet; a járvány időszakában például a nagyobb futómennyiség és a napi két edzés jelentett változást.

2020-ban a Kékesen megszereztem az U20-as hegyifutó magyar bajnoki címet, miközben összetettben ötödik lettem. Egy évvel később már nemzetközi mezőnyben is tapasztalatot szerezhettem, felnőtt és ifjúsági skyrunning-világbajnokságon, valamint a Nations Cupon. Az utazások és a találkozások legalább olyan eleven emlékek maradtak, mint maguk a futások.

Közben megtapasztaltam a sérülésekkel járó megtorpanásokat is. 2022-ben már hetven percen belül futottam félmaratont, de ebben az időszakban és a következő évben is voltak nehézségeim. A saját hibáimból értettem meg igazán, mennyire fontos türelmesnek lenni. Többször akkor sérültem meg, amikor túl gyorsan szerettem volna emelni a tempón és a mennyiségen.

A következő évek sok örömöt hoztak. 2024-ben megnyertem a Vivicittát, az ötven kilométeres országos bajnokságon és a SPAR Budapest Maratonon pedig második lettem. 2025-ben maratonon és ötven kilométeren is magyar bajnoki címet szereztem, majd a budapesti maratonon győztem.

Az idei spliti maratonomra különösen büszke vagyok. Eltévedtem a versenyen, mégis sikerült összeszednem magam, végigküzdenem a távot, és egyéni csúcsot futnom. Sokat jelent, hogy a nehézség ellenére ki tudtam hozni magamból azt, ami azon a napon bennem volt.

A 2026-os Mátrabérc új fejezetet nyitott számomra.

Tavaly három percre voltam a pályacsúcstól, ezért idén annak megdöntésével a fejemben készültem. A futóedzések mellett részletesen foglalkoztam az útvonallal és a részidőkkel is. Sikerült elérnem a célomat, ugyanakkor maradt bennem tanulság a frissítésemmel kapcsolatban. A verseny után indult el a közös munkám a Hammer Nutritionnal, amit fontos előrelépésként éltem meg.

A domonyvölgyi tereptriatlon szintén emlékezetes lett. Bár a triatlonnal korábban is foglalkoztam, terepen még sosem kerékpároztam versenyen. Saját mountain bike nélkül, országúti kerékpárral készültem, így különösen kíváncsi voltam erre a szakaszra. Végül Mester Bálinttal szoros versenyt vívva országos bajnok lettem az első tereptriatlonomon.

Szeptember elején két különösen emlékezetes verseny következett egymás után.

A Wizz Air Budapest Félmaratonon az országos bajnokság második helyét szereztem meg, az abszolút mezőnyben pedig harmadikként értem célba. Egy héttel később már ötven kilométeren álltam rajthoz: szeptember 12-én a PEZOWOOD Szőlőskör Hammer 50K távját 2:55:25 alatt teljesítettem, amivel megnyertem a versenyt, és új országos csúcsot futottam.

Hatalmas élmény volt ilyen rövid időn belül két különböző távon is eredményesen versenyezni. A félmaratoni dobogó után az ötven kilométeres rekord különösen emlékezetessé tette ezt az időszakot.

A Mátrabércet követő versenyeken már Hammer Nutrition frissítéssel futottam. A balatonszőlősi Hammer 50K-n ehhez személyes támogatás is társult: a csapat végigkísérte a versenyemet, és folyamatosan figyelemmel kísérte, segítette a frissítésemet. Külön öröm, hogy ezzel a közös munkával országos csúcsig jutottunk. Jó érzés volt a célba érkezés örömét azokkal is megosztani, akik a pályán mellettem voltak. Köszönöm a támogatást!

A versenyek között sokszor reggeli úszásból indulok futni, majd az egyetemre. Igyekszem összehangolni a feladataimat, és a regenerációra is időt fordítani. A kedvenc edzéseim még mindig a kényelmesebb hosszú futások: ilyenkor van lehetőségem körülnézni és élvezni, hogy kint lehetek. Fontos, hogy a hétköznapi edzésekben is megtaláljam azt, amiért szeretek sportolni.

A hitem végigkíséri ezt az utat. Református családban nevelkedtem, és középiskolásként mélyült el a személyes kapcsolatom Istennel. A képességeimet ajándéknak tekintem, és szeretnék felelősen élni velük. Ez segít helyén kezelni a versenyeket is: örülni a sikereknek, és egy rosszabb eredmény után is értéket találni a tapasztalatban.

A következő célom egy hiteles pályán elért, 2 óra 20 percen belüli maraton. A hegyek között is van még tervem: egy újabb nagy hazai terepverseny pályacsúcsa foglalkoztat. A helyszínt egyelőre megtartom magamnak, a felkészüléshez viszont bőven ad motivációt. 🙂