Betegkórtörténet

Írta: Dr. Bayne French, MD, DC

Először 2010 novemberében találkoztam Bartley-val egy általános kivizsgálás alkalmával. Nem volt túl szerencsés az első találkozásunk. Bartnak szólítottam – nem tetszett neki. Ő 93 másodpercet késett az időpontjáról, úgyhogy úgy döntöttem, egálban vagyunk.

31 éves volt, jó formában. Dolgozott, sportolt, gyereket nevelt, adót fizetett.

A 2010-es vizsgálat után eltűnt – nem ritka jelenség. 2024 októberében tért vissza hozzám. Most már figyeltem rá, hogy a nevét szépen, hangsúlyosan ejtsem ki. 45 éves volt, és még mindig jól érezte magát, fizikailag és mentálisan is rendben volt.

Azt is mondta, hogy a súlya "stabil" maradt – kis hazudozó. 2010-ben 87 kg volt, 2024-ben pedig 95,4 kg. Motyogott valamit arról, hogy nehéz munkás bakancsot visel, és rég vágatta le a haját. Ezt nem vitattam, kissé rendezetlennek tűnt.

Egész évben rendszeresen sportolt, többféle mozgásformát is végzett. A felesége egészségtudatos, otthon főznek, főként bio ételeket esznek. Bartley rendszeresen fogyaszt sört, de nem esett túlzásba. Szénhidrátot viszonylag sokat, édességet viszont alig eszik.

A laborleletei viszont siralmasak voltak – mint egy vödör piócának. Pár héttel később visszajött, hogy átbeszéljük az eredményeket:

Triglicerid (a máj szénhidrátból készíti) – 187

HDL ("jó" koleszterin, szívvédő hatású) – 49

Triglicerid/HDL arány (fontos szívbetegség-rizikójelző) – 3,8

Homocisztein (gyulladáskeltő, érfalakat károsító vegyület) – 18,3

Ferritin (a vasraktár szintjét mutatja) – 339

Májfunkció (gyulladás és zsírmáj jelzői) – 34 és 48

Húgysav (anyagcsere szempontból kedvezőtlen) – 7,5

Régen úgy tanították, hogy ezek az értékek többnyire a normál tartományon belül vannak, vagy csak enyhén emelkedettek. De a tanultakat újra értelmezni kell, és ezek az értékek anyagcserezavar jelekre utalnak. Tehát az eredmények nem kedvezőek.

A mája túl sok zsírt termelt – ami gyakori válaszreakció, ha a vércukorszint tartósan magas a túlzott szénhidrátbevitel miatt.

A HDL rendben volt (>40), de a triglicerid/HDL arány 3 felett volt – ez a szívbetegség rizikójának növekedését jelzi.

Ráadásul a homocisztein, ferritin és húgysav is magas volt.

Az olyan betegségek, mint a szív-érrendszeri betegségek, lassan, alattomosan alakulnak ki. A vérben lévő rendellenes anyagok hozzájárulhatnak a betegség kialakulásához.

Őszintén megmondtam neki: „Bart, a vérképed inkább az anyagcserezavar irányába mutat, mintsem a hosszú élet felé.”

Persze még sok másról is beszéltünk. Több ajánlást is kapott: étkezési szokásaira vonatkoztatva, a sörfogyasztásról, étrendkiegészítőkről, és a véradásról.

A konkrét étkezési tanácsokat az ún. OHM Triád alapján adtam, amely három pillérből áll: az étel minősége, a tudatos étkezés, és az időszakos böjt. Ez nem egy diéta, hanem egy étkezési szemlélet – a harmadik legnagyobb életművem, közvetlenül a két gyerekem után.

Bartley öt hónap múlva visszatért. Jobban érezte magát, és pár kilót le is adott – 93,8 kg volt. Még mindig ivott sört, de sokkal kevesebbet, és már nem éhgyomorra.

Rendszeresen szedett C-vitamint a húgysav csökkentésére, és metilált B-komplexet a homocisztein ellen. Háromszor adott vért.

Sikeresen csökkentette a keményítőbevitelt, és alkalmazta az időszakos böjtöt.

A laboreredményei látványosan javultak:

Triglicerid – 125

HDL – 62

Triglicerid/HDL arány – 2,0

Homocisztein – 13,1

Ferritin – 129,9

Májfunkció – 30 és 42

Húgysav – 6,5

Ezek a változások jelentősek. Az olyan betegségek kialakulásának kockázata, mint a stroke, elhízás, inzulinrezisztencia, szívbetegség, 2-es típusú cukorbetegség, zsírmáj és demencia – jelentősen csökkentek.

A legfontosabb, hogy élvezte a folyamatot, és fenntarthatónak találta.

A reggeli kihagyása számára felszabadító élmény volt. Az időszakos böjt, a tudatos étkezés, és az éhséghormon (ghrelin) szintjének csökkenése révén természetes módon korlátozta a kalóriabevitelt. A szénhidrátbevitel ugyanis ghrelinszint-emelkedést okoz – a szénhidrát evést még több szénhidrát evés követi.

 Bartley Snowzyhole az oka annak, hogy orvos vagyok.

Ő és a hozzá hasonlók teszik értelmessé a papírmunkát, a szabályozási elvárásokat, a biztosítási abszurditást, a gyógyszeripari manipulációkat, és a végeláthatatlan adminisztrációt – mindazt, ami elvonja az időt attól, ami igazán számít: ott lenni a beteggel, és az anyagcsere-egészségről beszélni.